fotók és leírások

Bodnár Tamás természetfotói

Nagy téliaraszoló (Erannis defoliaria)

2017. május 09. - Nikopol

Mostanság az időjárás nem igazán kedvez a makrózásnak. Nap, mint nap esik az eső, a rétre kivezető úton pedig hatalmas a sár. A napsütéses napokon is jönnek-mennek a felhők, gyakran pillanatok alatt elborul. Áprilisban csak néhány napot tudtam kint lenni, de akkor sem mondhatnám, hogy telefotóztam a kártyát, holott próbáltam némileg  tudatosan mozogni. Egyik nap találkoztam a Nagy téliaraszoló hernyójával, aminek azért nagyon örültem az eredménytelen napok után.

dsc_4011.jpg

Tápnövényére különböző lombos fákat jelölnek meg. Pontosan nem emlékszem, milyen növényen találkoztam vele. Európa szerte gyakori elterjedésű faj. Háta vörös, vagy rózsaszín, oldalán sárga foltok láthatók. Ez a meghatározásban nagy segítség lehet. Időszakosan egyes helyeken tömegesen fordulhat elő. Kártevőként tartják számon.

Egy gyors fotózás

Egyik borús márciusi napon kimentem fotózni a zöldülő vetésre. Erős szél fújt és végig attól tartottam, hogy megázok. Az utóbbi szerencsére nem teljesült. Túlságosan sok minden nem volt, kicsit el is keseredtem, hogy megint árnyékra vetődök. A vetés közepén 2 pihenő őzet vettem észre. Gyorsan lehasaltam és megpróbáltam közelebb kúszni hozzájuk. Kb 200m kúszás után megfelelő távolságba is kerültem. Részben sikerrel jártam, mert elég türelmesek voltak, annak ellenére hogy biztosan megláttak. Egészen sokáig bírták a közelségemet.

Az alábbi képsort lőttem róluk 500 mm-en.

dsc_2000.jpgdsc_2066.jpgdsc_2045.jpgdsc_2048.jpgdsc_2056.jpg

Cickafarkormányos (Eusomus ovulum)

Nem is tudom mikor volt már itt ízeltlábúval kapcsolatos bejegyzés utoljára. 2015. júniusában találtam rá a cickafarkormányos egyik példányára. A bejegyzés friss, a hozzá csatolt képek azonban lassan már 2 évesek. Valamiért megfeledkeztem róla, a fotóim nézegetésekor rátaláltam, így most kanyarítok róla egy kisebb leírást, ugyanis túl sok fajra vonatkozó adatot nem találtam.

dsc_1036.jpg

Legjellemzőbb sajátsága a többi rokonához hasonlóan az ormányszerűen megnyúlt fej. A faj Közép- Európában általánosan elterjedt, így hazánkban is gyakorinak mondható. Testét zöld pikkelyek borítják, amelyek fényben csillogóan hatnak. Tápnövénye a cickafark. Ormányával lyukat fúr a gazdanövénybe és petéit ebbe rakja.

dsc_1081.jpg

 

Március első napjai

Lassan az év eleji nagy havazások után eljött a tavasz is. Az idő fokozatosan melegszik, a vetés zöldül. Beindult a természet, hajnalban már madárcsicsergésre ébred az ember. Egyik vasárnap úgy döntöttem megnézem az őzeket is. Aznap reggel elég szeles idő volt, de délelőttre már szépen kitisztult az idő, szinte teljesen elállt a szél.

A nap alkalmanként előtűnt a felhők közül, de összességében azért maradtak a tompább fények, aminek én fotózás szempontjából jobban örültem.

dsc_1729.jpg

Először a vetés szélére ültem, hátha arra jön egy pár őz. Sajnos elég hamar kiderült, hogy ezúttal ez nem fog összejönni. Elindultam hát egy rudli felé és hason kúszva egészen közel kerültem hozzájuk. Nyugodtan viselték, amíg a bak el nem vitte őket.

dsc_1758.jpgdsc_1762.jpg

A csapat gyorsan távolodott, így mivel nem volt mit tenni reménykedve abban, hogy a terület egy másik részén még elém kerül valami. Így is lett... Egy félénk bakot pillantottam meg. Engedett magáról néhány távolit és ő is továbbállt.

dsc_1776.jpg

A fotózást nem mondanám túlságosan eredményesnek, de még is jól esett a levegőn sétálgatni és körülnézni.

Őzek a faluszélen

Némileg későn írok arról a tartalmas délutánról, amikor is egy kb. 15-ös őzcsapatot sikerült lefotóznom. Ennek már lassan egy hónapja, január 26- a volt ugyanis. Az egyik hétköznap gondoltam egyet és munka után kiugrottam az erdőszélre. A hó még javában megmaradt, így nem kellett a megfelelő háttér keresésével sem tölteni az időmet.

Kifelé haladva a rudli hamar észrevett és beszaladtak az erdőbe. Elég hideg idő volt, így a repce nemsokára visszacsalogatta őket.. Először egy suta kíváncsiskodott. Körbejárt, szaglászott, gyanakodott...

dsc_0908.jpg

Miután megbizonyosodott róla, hogy nem jelentek rá veszélyt egyre inkább kimerészkedett.. Utána pedig jöttek a többiek, egyre kijjebb és kijjebb.

dsc_0917.jpg

A vetés közepén nyugodtan elkezdtek falatozni a ropogósra fagyott repcéből és sok oldalról mutatták magukat. A fények is kellemesek voltak.

dsc_0907.jpg

Idővel egyre nagyobb területen széledtek szét, eltávolodtak tőlem. Nem láttam értelmét a további fotózásnak, zárásként pár naplementést azért még lőttem és elindultam haza.

dsc_1032.jpg

 

Citromsármányok

A korábbi bejegyzésemet szeretném kiegészíteni egy citromsármányokról szóló résszel is. Most meg is ragadom az alkalmat és írok róluk néhány sort.

Amikor a nagy hóban beértem a nyárfásba mindent fát az ágaikra rakódott zúzmara borított. 

dsc_0133.jpg

Az erdőben beljebb haladva madárcsicsergésre lettem figyelmes. A hangot követve citromsármányokba botlottam, amint éppen a szóróra kitett növényi magvakat fogyasztották. 40-nél is többet számoltam meg. Egyáltalán nem voltak félénkek, így felraktam a nagytelét és szinte már szemtelenül közelről kezdtem őket fotózni. Az alábbi fotók aznap készültek:

dsc_0216.jpgdsc_0199.jpgdsc_0236_1.jpg

Havas hétvége

Január 13-a, péntek. Már reggel munkába menet szakadt a hó és látni lehetett, hogy ez bizony nem fog egyhamar elolvadni. Na mondom, végre eljött az én időm. Közeleg a hétvége egy igazi hóval teli fotózásnak nézek elébe. A legutóbbi bejegyzés képeinek készítésekor hiányoltam a havat. Na most aztán jutott belőle rendesen. A szombati és a vasárnapi napot is kint töltöttem. 

Fő célom őzek megörökítése lett volna, de ezúttal sajnos eléggé bizalmatlanok voltak. Hiába vettem fel a maszek álcaruhámat. :)

en_1.jpg

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Egy távolit azért csak sikerült lőnöm. Nem mondom, hogy életem legjobb képe, dehát most csak erre tellett. Leginkább a hangulata fogott meg. 

dsc_0155.jpgSzombaton igazán nem is készültem a táj fotózására, így csak a "nagyágyút" cipeltem magammal. A térdig érő hóban az 50-500- al és a nagy hátizsákkal is nehézkes volt közlekedni. Nem akartam túl sok dolgot magammal vinni. 50 mm-en azért néhány kép megragadt a memóriakártyán.

dsc_0111.jpg

Másnap már jobban készültem és az imádott 8 mm-es halszem is nálam volt. A korai órákban hirtelen hatalmas köd ereszkedett a tájra... 

dsc_0279.jpg

és amíg kint voltam fel sem szállt.

dsc_0364.jpgAz izomláz a sok gyaloglás miatt azért megmaradt, dehát ahogy mondani szokták, ilyen ez a pop szakma. A két nap nekem mindenképpen megérte.  

 

Egy hideg nap

Január 8, Vasárnap. Már napokkal előtte hideg időt jósoltak. Egy pici hóban azért reménykedtem, de sajna ez nem jött be. Rétegesen öltöztem, így a komfortérzetemet egyáltalán nem zavarta a -17 fok. Amikor elindultam még a szél sem fújt és egész nap is csak időszakosan támadt fel. Igaz azok az időszakok picit kellemetlenül érintettek. Úgy döntöttem megnézem a befagyott Hernádot. Más használható téma egyébként sem akadt. A folyót összefüggő jégtakaró borította. Recsegett-ropogott, a rianás az idő múlásával egyre jelentősebbé vált a hőmérséklet pár fokos emelkedésével. 

dsc_9887.jpgdsc_9921.jpgA gáton egészen Méráig sétáltam, ahol néhány öreg tölgy keltette fel az érdeklődésemet. A halszem objektív torzítása nekem tetsző hatást eredményezett.dsc_9980.jpgdsc_9992.jpg

A fotózás végére kellemesen elfáradtam és hazaérve a kád meleg víz feledtette velem a mínusz fokokat.

Karácsony, hó, fotózás

26- a van, karácsony másodnapja. Korán kelek, pedig igazán aludhatnék ma akár délig is. Az udvarra kinézve ködös idő és viszonylag meleg fogadott. Az első gondolatom az volt, hogy ma havas tájat biztos nem fotózok és tuti nyakig sárosan térek haza ma is. A korábban eltervezett fotós helyszínt gyalog közelítettem meg. Abaújdevecseren átsétálva értem ki a szőlőbe. Itt meglepő módon a már említett meleg ellenére a fákat zúzmara, a talajt pedig hótakaró borította. Mondanom sem kell, meg is lepődtem rendesen. 

A nemrégiben beszerzett 8mm-es halszem objektív egész délelőtt le sem került a vázról. Többféle helyzetben kipróbáltam és azt kell mondjam nagyon jól vette az akadályokat.

dsc_8964.jpg

A 180 fokos látószög egy álom, ebbe aztán már bele lehet komponálni bármit. :) A jelen bejegyzésben megosztott fotók közül némelyek picit kékesebb árnyalatúnak hatnak a megszokottól.
Szabad szemmel is kékes volt minden, amivel ezelőtt még sohasem találkoztam. Nem a gép fehéregyensúly beállításával volt gond, mivel több egyéb beállítást is kipróbáltam ennek kompenzálására. Egészen sokat problémáztam a dolgon, de végülis amikor kisütött a nap a fehér valóban fehér lett.

dsc_8998.jpgdsc_9013.jpgdsc_9034.jpgdsc_9055.jpgSzuper délelőtt volt, talán a sétálgatás része volt túl sok ezúttal. A halszem torzítását kihasználva azért magamról is csináltam egy közelit, ki tudja tudok-e még havas fotót lőni ezen a télen.

dsc_9126.jpg

 

 

Aranyosi-völgy

Régóta terveztem már, hogy kimegyek az Aranyosi-völgybe és megpróbálom néhány fotón visszaadni a hangulatát. Attól függetlenül, hogy közel van, valamiért mégsem jutottam ki. 3 héttel ezelőtt úgy döntöttem, ha esik, ha fúj mindenképpen megnézem. El is szóltam magam. Mire a közelbe értem szakadt az eső. December 3-án szombaton ismét nekifutottam és ezúttal édesanyám is elkísért. A friss, hideg időben élmény volt sétálgatni.

Először néhány ellenfényes tájképpel kezdtem, ami élőben sokkal szebbnek tűnt, mint a fotókon. A legtöbbet még ott letöröltem a memóriakártyáról. Ha nem is vagyok velük teljesen elégedett, egyet-kettőt azért meghagytam. 

dsc_8250.jpg

Az éjszakai hideg megtette hatását, a pocsolyák mind be voltak fagyva. A patak mentén sétálva ráakadtam néhány jeges részre. Folyásirányban az apró csobogók után a kövek között buborékokra lettem figyelmes. A polárszűrő hatása és a tükörképek plusz hatást kölcsönöztek a fotóknak. 

dsc_8022_1.jpgdsc_8289.jpgdsc_8102.jpgdsc_8303.jpg

 A szombati nap nekem már csak a hangulat és az ott készült makrók miatt is megérte. A 90-es Tamron ismét jól vizsgázott. A közeljövőben ismét tervezem, hogy kimegyek a völgybe... remélem már havas környezetben.

Az ősz színei

A bejegyzés megírására csak most van időm, holott már október 29-én kijutottam az erdőre. A szokásossal ellentétben ezúttal nem Abaújdevecser mellé, hanem egy picit távolabb merészkedtem. Már ideje volt más részen is körülnézni és bővíteni a látottakat. Sárgás őszi színek jellemezték az erdőt, amit idén már nem hiszem, hogy újra megfotózok.

Az időszakosan leszálló ködben egészen más képét mutatta a táj.

dsc_7042.jpg

A köd nem tartott soká, így mire a tölgyesbe értem már nyoma sem volt, igazi őszi napsütéses idő uralkodott. A nap hol előbukkant, hol pedig eltűnt így világosabb és némileg borúsabb fotókat is készítettem. 

dsc_7083.jpg

 dsc_7169.jpg

A tájképek mellett azért bíztam egy-két makrótémában is, így elkezdtem gombák után keresgélni. Ezúttal sikerrel jártam, találtam néhány apróságot. A témát körbejárva és több technikát alkalmazásával, különböző megvilágításokkal készültek el az alábbi fotók:

dsc_7315.jpgdsc_7353.jpgdsc_7423_filtered.jpg

Sikeres napot tudhatok magam mögött, amit rövid időn belül biztosan megismétlek.

Kiállítás megnyitó

2016. október 13-án, csütörtökön végre elérkezett a kiállítás megnyitójának napja. Előzőleg elterveztük, hogy a kiállított fotók mellé némi őszies körítést is létrehozunk. Így került be az egyik sarokba dekorációként lessátram, illetve különböző ágak és falevelek. Előző nap a kiállítási anyag felhelyezése mellett erre is hangsúlyt fektettünk.

kiallitas_5.jpg

A sok résztvevő minden várakozásomat felülmúlta. Az általam meghívottak közül nagyon sokan eljöttek, a kiállításnak helyet adó terem hamar megtelt. Ezúton szeretnék köszönetet mondani Kércsi Tibornak és a Művelődési Központ munkatársainak a sok segítségért, Szalai László Pál református lelkésznek a színvonalas megnyitóért, emellett szüleimnek, barátaimnak, ismerőseimnek és munkatársaimnak, hogy eljöttek az eseményre. A több hetes készülődés úgy érzem meghozta eredményét.

nevtelen_1.jpg

 

 

 

Összefoglaló

A nyári időszakot nem töltöttem itthon, így a fotózás nagyrészt elmaradt. A szeptember eljöttével próbáltam és próbálok mindent bepótolni. A hónap eddig eltelt részében eddig már 3 alkalommal mentem ki szétnézni annak reményében, hogy szemem elé kerül valami. A Rózsásra kijutva a szokásos, évről-évre megfigyelhető szárazság fogadott. Amint leszálltam a motorról, már észre is vettem akkori fotózásom első és aznap egyetlen alanyát, egy kutyatejszender hernyót. 

dsc_4469.jpg

dsc_4639.jpg

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Második alkalommal Bálint cimborám invitált ki Gibártra mondván majd lesz valami. Gyors összepakolás és már indultunk is kifelé. Jó időt fogtunk ki ezúttal is. A mezőre kiérve a leszedett és sorba rendezett olajtökök sorai fogadtak.

dsc_5542.jpg

Hazafelé menet megpróbáltunk őzet hívni, ami némileg sikeres is volt. Egy suta el is indult felénk, de hirtelen megtorpant és eltűnt az erdőben. Végül megörökítettem a naplementét. Egész kellemes színekben pompázott.

dsc_5577.jpgdsc_5586.jpgdsc_5591.jpg

Szeptember 14.-e. Előző nap kimentem szétnézni az abaújdevecseri szőlősbe, de sajnos út közben a motor megadta magát így haza kellett tolnom. Nem mondanám, hogy jól esett a délutáni melegben, de nem volt mit tenni. Másnap már reggel gondolkodtam azon, hogy munka után kisétálok. Így is lett. A területre kiérve rengeteg őszi kikerics nyílt, már csak le kellett fotóznom őket. Néhány órát eltöltöttem velük, az eredmény pedig ilyen lett:


dsc_5641.jpgdsc_5833.jpgdsc_5898_1.jpg

 

 

Fehér karolópók (Thomisus onustus)

2016. július 2. -a rettentően meleg nap volt. Amíg motorral kiértem a szellő lehűtött, de a téma keresgélése közbeni sétálgatás már nem esett olyan jól a tűző napon. 19 óra körül a boglárkák már éppen pihenőjükre készültek, szétszóródva a száraz fűszálakon. Csináltam róluk pár fotót, amikor egy fehér karolópókra figyeltem fel az általa épített kis "lakásban". Éppen egy méhet ejtett el. Eddig mindössze egy alkalommal találkoztam a fajjal, de akkor nem sikerült megörökítenem.

A faj száraz gyepeken fordul elő, melegkedvelő. Potrohuk trapéz alakú, amelyet vöröses rajzolat tarkít. Vöröses rajzolat látható továbbá a fejtoron és a lábakon is. Alapszínük egyébként lehet fehér, illetve sárga. Nyáron párosodnak, a kifejlett egyedek pedig már májustól láthatóak. A viráglakó karolóhoz hasonlóan virágokon vadászik. 

dsc_3311.jpg

Szilva-farkincásboglárka (Satyrium pruni)

Több mint egy hónapja édesanyámmal kimentem kakukkfüvet gyűjteni. A gyűjtögetés közben azért az aljnövényzetben bújkáló apróságokra is odafigyeltem.  Az egyik galagonyabokor alatt egy pihenő boglárkát vettem észre. A pontos fajban nem voltam biztos, mivel még nem találkoztam vele soha. Némi keresgélés után sikerült meghatároznom, hogy valójában egy szilva-farkincásboglárka hím egyedéről van szó. Május végétől - július végéig repül, tehát még az elején kaptam el. Bokros területeken, gyümölcsösökben fordul elő. A nőstények petéiket kökény vagy szilvafélék ágaira rakja, ahol a később kikelő hernyók táplálkoznak a bebábozódásukig. A kifejlett egyedek szárnyának alapszíne barna, a hátsó szárny belső sarkában narancssárga foltok láthatók, amelynek pereme fekete színű. A faroknyúlvány tipikus határozóbélyeg lehet.

Védett faj! Természetvédelmi értéke 5000 Forint.

dsc_1499.jpg

Aranyos rózsabogár (Cetonia aurata)

2013 -ban  fotóztam utoljára ezt a fajt. Emlékeztem, hogy volt már korábban dolgom vele. Nem mintha ritkán kerülne szem elé, de talán az utóbbi 3 évben nem is annyira keltette fel a figyelmem. A minap azonban elzúgott a fülem mellett egy méretes példány és éppen a közelemben lévő virágokon landolt. A fények kellemesek voltak, estére járt.. így hát tettem vele egy próbát. Magára a fajra vonatkozó információk egy részét már leírtam, de azért kiegészíteném némileg. Bevallom őszintén valamiért egy darabig kétségem volt a pontos faj meghatározását illetően a sokban hasonlító rezes virágbogár (Protaetia fieberi) okán, de a fajpajzs alakja és a szárnyfedők mintázata minden kételyemet elűzte. Egyik ismerősöm nemrégiben megjegyezte mi lenne, ha esetleg gondolatjelesen sorolnám fel a jellemzőket, így lehet áttekinthetőbb és jegyezhetőbb lenne. Hát legyen :) :

- Hazánkban a Scarabaeidae család egyik leggyakoribb faja

- Zömök testfelépítésű, fémes fényű ( zöld, vagy bronzfényű) bogarak

- Szárnyfedői szemmel láthatóan pontozottak, a szárnyfedők végén fehér mintázat látható

- Fejpajzsuk alatt helyezkednek el a rágóik, amivel a növényi részeket feldarabolják

- Fejlődési ciklusuk 2-3 évig tart

 

Végül a fotók:

dsc_2065.jpg

dsc_2093.jpg

 

 

Barna gyapjasszövő (Eriogaster lanestris) hernyója

Korábban már fotóztam hasonló fajt, méghozzá a Sárga gyapjasszövő hernyóját. Nemrégiben egy szintén különleges fajjal találkoztam  a Rózsáson.

Mérete miatt nem volt nehéz észrevenni az erdőszéli aljnövényzetben. Amiről a jelenlegi bejegyzésben szó lesz az a 10000 Ft természetvédelmi értékű Barna gyapjasszövő hernyója. Pár helyen Tavaszi gyapjasszövő néven találtam meg.

barna_gyapjasszovo.jpg

 

Hazánkban tehát védettséget élvez. Az erdőszél azon részét ahol rátaláltam, galagonya és kökénybokrok sűrűje borította. Elsősorban e két növény képezi tápnövényét. A hernyó áprilistól-június első feléig látható. Kezdetben közös szövedékben élnek, később elhagyva a szövedéket szétszélednek. Megjelenésre a hernyó sötét alapszínezetű hátoldalán fehéren szegélyezett barna foltokkal. 

Pár közeli fotó a hernyó fejrészéről:

dsc_1734.jpg

dsc_1740.jpg

 

Közönséges tavasziaraszoló (Lycia hirtaria) hernyója

Magas fű, enyhe szél jellemezte a csütörtököt, amikor kimentem. Egy tartalmas fotózást tudhatok magam mögött, annak ellenére, hogy mindössze kb. 40 képet készítettem. A közönséges tavasziaraszolóval még ezidáig nem találkoztam. Örülök a hernyónak, mivel fotós szempontból elég dekoratív. 

Túlságosan sok információt nem találtam róla sajnos, de néhányat megosztok. A hernyó leginkább erdős, bokros részeken fordul elő. Az Északi-középhegységben általánosan elterjedt fajnak mondható. Hernyója hosszában feketén vonalkázott, ill. sárgás foltok láthatók rajta. Védettséget nem élvez. Évente 1 nemzedéke repül.

dsc_1364.jpg