fotók és leírások

Bodnár Tamás természetfotói

2009. november 28. - Nikopol

Teleszkópszemű kérész

Elég érdekes neve van a családnak, amelynek egyik tagját sikerült a minap lefotóznom. Meg kell mondani, hogy mindenképpen egy érdekes hatlábúról van szó. A szemek tagoltsága alapján hím lehet, de hogy konkrétan melyik faj, arról fogalmam sincs. Az sem kizárt, hogy nincs magyar neve.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

-vége-

 

 

 

 

 

 

A kép címe: "Ezt nem értem!"

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

-vége-

 

 

 

 

 

szúnyog és barátai

A borús idő nem kedvezett túlságosan a mai fotózásnak, de néha azért kisütött a nap. Korábbi terveim szerint fekete hangyákat (Lasius niger) akartam fotózni, ami összességében sikerült is. Egy kis cukros víz és már kész is a csali. Nem kellett nekik kétszer mondani, hogy kóstoljanak bele az édes itókába. Egy páran az objektívet is kinézték maguknak próbálták csipkedni itt-ott. Az Olympus most is megdolgozott az áráért.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Miközben a hangyákat fotóztam egy lószúnyog is leszállt a fatörzsre. Nem soká pihent, mert a leszállását követően egy állaspók kinézte magának. A szúnyog túl nagy falatnak bizonyult, ugyanis vagy hatszor akkora volt. Megrezegtette a szárnyát és a pók vette is az adást és odébbállt. Ezután sem volt zavartalan a pihenője. Egy hangyának megtetszett a szúnyog egyik lába és úgy döntött megszerzi magának. Le is harapta a végét. Utána meg jöttem én és az arcába dugtam a makróobjektívet. Szerencsétlennek nem volt valami jó napja. Legalább nem unatkozott. :)

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

-vége-

 

 

 

 

 

Sárga tyúktaréj

Végre nyílik ez a gyönyörű kis virág is százszámra a környéken. Minden alkalommal nagy élmény, amikor lefotózhatom. A kora reggeli kelés nem esett olyan jól, de a virág kárpótolt. 3 óra hosszát szöszmötöltem el velük  mire kiválasztottam azokat, amelyek leginkább tetszenek. Nade beszéljenek a képek:

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

-vége-

 

 

 

 

 

 

 

Varázslatos Magyarország 47. helyezés

A Varázslatos Magyarország elnevezésű, egy teljes éven át tartó természetfotós pályázat összesítése alapján 47. helyezést értem el. Az oklevél mellett egyik fotóm helyet kapott a pályázat legjobb fotóit tartalmazó könyvben is, amelyből kaptam egy példányt.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

-vége-

 

 

 

 

 

 

A farkaspók megörökítése

Ma szétnéztem a kertben, hátha találkozok valamilyen "soklábúval". Általában, sőt az esetek 95% -ában nem szokott bejönni a dolog, amit eltervezek. Szétnéztem a kertet szegélyező téglákon lévő mohák között is. Először semmit sem találtam, végül megpillantottam egy farkaspókot. Na mondom végre, a múltkori bejegyzésben pont arról írtam, milyen jó is lenne farkaspókot fotózni. Habár sokszor találkozok velük mindig elszaladnak.

Ez esetben nem így történt. Ott figyelt a mohák között és meg se moccant. Nem tudom mi lehetett vele. Arra is gondoltam, hogy elpusztult. A fotózás végén azonban megmozdítottam és elszaladt.

Borult idő, semmi fény. Nem tudtam hirtelen mi tévő legyek. Végül arra jutottam, hogy kivezetem az éjjeli lámpát egy hosszabbítóval. Ennél jobb nem jutott eszembe. 3 perc alatt végeztem. Mondom a pók biztos továbbállt, de nem. Lefeküdtem hozzá és elkezdtem fotózni. Egyik kezemben a lámpa, másikban a gép manuál fókuszra állítva. Mivel fix gyújtótávos az obi előre beállítottam 1.1-es nagyításra. Csináltam vagy 15 képet. Mikor már biztos voltam benne, hogy van jó kép is a 15 között megpiszkáltam. El is szaladt azon nyomban.

A szomszédok néztek egy darabig, hogy mit hadonászok az udvaron fényes nappal egy éjjeli lámpával. :) Lassan elfogadták és odébb álltak ők is.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

-vége-

 

 

 

 

 

 

Hóvirágon pihenő méh

A lemenő nap fényénél örökítettem meg az éjszakára hóvirágon elhelyezkedő méhet. Gyönyörű fények voltak, de nem volt időm sokat szöszmötölni vele, mivel egész gyorsan sötétedett. Ez a makróobjektív hihetetlenül karcol. Teljesen nyitott rekeszen használtam ezúttal is és szép éles részleteket varázsolt.

Következő alkalommal a talajon mindenfelé szaladgáló farkaspókokat szeretném megörökíteni. Már nagyon kíváncsi vagyok, hogy velük hogyan boldogul az obi. 

Addig is egy kép a méhről:

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

-vége-

 

 

 

 

 

 

Madártollak

Szerencsére mindenfelé látni és hallani már a madárcsicsergést egészen kora reggeltől naplementéig. Szeretem ezt az időszakot, már hiányzott a csendes hideg és sötét után. Az utóbbi pár napban a visszatért költöző madarakat is láttam sok helyen. Az idő is jóval melegebb, ez látszik az etetőn korábban kitett napraforgómagokon is, mivel már a kutyának sem kell. Nagyon várom, hogy kimehessek madarakat fotózni. Ezúttal a korábban begyűjtött énekesmadár tollakat fotóztam le. Egész jól festenek ezek a különleges "madártartozékok".

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

-vége-

 

 

 

 

 

 

 

Szúrós csodabogyó

A múlt hétvégén sikerült végre használható képet készítenem erről a csodálatos növényről:

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

-vége-

 

 

 

 

 

Májvirág és hunyor

Ezek azok a virágok, amelyeket az utóbbi évek mindegyikében megfotóztam. Hol így, hol úgy. Eddig csupán dokumentáltam magamnak a fajokat, de most próbáltam más oldalról megközelíteni ezeket a csodálatos növényeket. A májvirág talán az egyik kedvenc növényemmé vált. Egyszerű, de mégis gyönyörű kis virág. Igaz sok időm ezúttal nem volt a fotózásukra, de úgy érzem valamennyire sikerült egy új szemszögből is megmutatni őket. Tág rekeszt használtam a kis mélységélesség miatt, ami a porzókat talán érdekesebbé tette. Köszönöm ezúton is kedvesemnek, aki elkísért Mecsekbe és megvárta a szöszmötölésemet. Igaz mondta azt is, hogy ezzel a májvirággal foglalkozok minden évben. :) Neki ajánlanám az alábbi fotókat és remélem jövőre is eljön velem májvirágot fotózni.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

-vége-

 

 

 

 

 

 

 

Márciusi festékesdoboz

Ma délután csak szerettem volna fotózni, mert az égvilágon semmi sem volt. Se növény se állat. Néhány madár a távolban, de kedvem se volt kergetni őket.

Valamelyik ökör folyamatosan hordja ki a szemetét az erdőszélre, van már bőven minden. Az új divat meg, hogy a műanyag zsákot meggyújtják az földút közepén az meg ráolvad. Biztos jó buli lehet nem értek hozzá, de nem is akarok ennyire értelmes lenni. Nesze neked természetvédelem. Láttam nejlonszatyrot, nagykabátot, nike cipőt, pet palackot, festékesdobozt. Kár, hogy a 35mm-es rajzát ilyen módon tudtam csak tesztelni.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

-vége-

 

 

 

 

 

 

A palack alján

Már nagyon hiányzik a fotózás, vagy hogy egyáltalán elmehessek valahova. Az idő nem kedvez túlságosan mostanában. Maradnak hát a szobában megvalósítható dolgok. Ehhez kellő szabadságot nyújt a zuiko 35mm-es obija. Nagyon megszerettem de alig várom, hogy élőlényeken is kipróbáljam.

Most konkrétan a palackokban, üvegekben lévő buborékokkal foglalatoskodtam egy picit. Mosogatás után, közben egészen érdekes alakzatok keletkeztek. Megörökítettem őket, íme néhány közülük:

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

-vége-

 

 

 

 

 

 

Szobanövény

Van egy szobanövényünk, amire eddig nem figyeltem fel igazából. Csak ott fotoszintetizálgat magának szerencsétlen. Elvan már vagy 2 éve itt. Hogy konkrétan melyik faj, fogalmam sincs.

De ma reggel megtört a jég. Éppen a kávémat szürcsölgettem, amikor arra gondoltam- mi lenne ha megörökíteném? Volt még egy kis időm az indulásig, rátekertem a vázra a 35mm-est és szétnéztem a levelei között. Egészen kis színes jószág és ami talán a legfontosabb, hogy nem kell utána szaladni. Szépen nyugodtan tűrte a kattingatást.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

-vége-

 

 

 

 

 

 

 

Meggyvágó és fakusz

Végre sikerült elfogadható képet készítenem a napok óta nálam kajáló meggyvágóról, aminek legjobban örültem. Talán mégnagyobb élmány volt azonban a fakusz jelenléte, amellyel még nem találkoztam a környéken.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

-vége-

 

 

 

 

 

 

 

Január 28-i zöldikék

Ma a meggyfát szintén meglepték az énekesek. Ezúttal a zöldikékre koncentráltam és próbáltam a habitusfotók mellett egy pár akcióképet is lőni. A fotózás alkalmával eldöntöttem, hogy autófókuszt nem használok többé madárfotózásnál. Hiába pepecsmunka a manuál, de sokkal jobb eredményt ad. A napraforgóért jelentős rivalizálás alakult ki, amiből lényegesen többször a zöldike tojók jöttek ki győztesen. A hímeknek ezúttal ritkán jutott egy-egy falat. Ilyenek ezek a nők. :) 

Íme a fotók:

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

-vége-

 

 

 

 

 

 

Sűrű havazás

Hogy őszinte legyek nem számítottam már ekkora mértékű havazásra, ami tegnap (jan. 26) és tegnapelőtt esett. Mivel később kellett munkába mennem reggel tettem egy kis eleséget a madáretetőkbe. A madarak pedig nem sokat várattak magukra rögtön el is özönlöttek mindent. Havat kellett (volna) seperni de amikor megláttam a madárözönt úgy döntöttem, hogy majd megoldja más a nemes faladatot, vagy csak úgy elolvad.

Seprű a garázsban találta magát, a fényképező pedig a kezemben. Csak kézből lövöldöztem. Erdei pinty, tengelicek, zöldikék, kék és széncinegék rengetegen jöttek. Részben maga a látvány miatt nem is fotóztam, csak néztem őket. Ezesetben a művészi érték háttérbe szorult, inkább a dokumentáció volt a célom.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

-vége-

 

 

 

 

 

 

 

 

Ezúton szeretném megköszönni minden ide látogatónak, hogy megtisztelt figyelmével és Boldog Új Évet Kívánok!

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Köd, hó, -15 fok

Tegnap este úgy döntöttem, bármi lesz ma mindenképpen elmegyek fotózni. Tudtam, hogy leginkább tájképezés lesz belőle és így is lett. Egy rókától és a fenyőrigóktól eltekintve csendes volt minden. Igaz nekik nagyon örültem. Fél 6-kor már fel voltam, de sötét és köd volt mindenfelé. Nem láttam sok értelmét elindulni, inkább vártam 8 óráig. Megfőztem a teámat, kajáltam egy kicsit, felöltöztem és elindultam. A köd még mindig jelentős volt. Az alábbi kép talán jól szemlélteti a ködös hangulatot:

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

10 óra körül felszállt a köd és szépen láthatóvá vált a zúzmarás táj. Feltettem hát a nagylátót a gépre és azzal próbálkoztam. Később cserélgettem a telével. Sétáltam egy pár kilométert, mire megláttam messziről egy rókát. Szerencsére ő később vett észre engem, így sikerült egy használható képet csinálnom róla.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

A fenyőrigók nem voltak ennyire sem barátságosak. Nem sikerült közeli képet lőni róluk sem, amikor meghallottak rögtön riasztottak is.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 Következzenek a tájképek:

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

-vége-

 

 

 

 

 

 

Igazi téli

Az utóbbi időben kevés időm volt, arra, hogy hobbimnak hódoljak. A sáros idő is lehetetlenné tette, hogy kimenjek. Legutóbb, mikor nekiindultam a nagy sár miatt már Abaújdevecser határából vissza kellett fordulnom. De most végre megfagyott a sár és szerencsére hó is van. Felpattantam hát a bringámra és irány az erdő. Teletöltöttem a kínai termoszomat forró teával (igaz mire odaértem a termosznak köszönhetően jég hideg lett :)). Lehet ez egy nyári termosz :D A nap szépen sütött, igazi napos téli idő volt.

Útközben leginkább a pocsolyák jégformáira koncentráltam. Más nem is igazán volt. Citromsármányok, mezei verebek, fekete rigók, fenyőrigók akadtak bőven. A fagy érdekes alakzatokat tud produkálni az összegyűlt víz felszínén:

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

A patak mentén is szétnéztem, hátha akad valami érdekes jégalakzat. Ez esetben sikerrel jártam. A növényekről lecsöpögő víz a patak vizével együtt megfagyva harangra emlékeztető formát hozott létre:

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

További érdekes alakzatokat is találtam:

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

A patakot otthagyva az összes pocsolyát megnéztem, hátha találok még valami jót. A nap továbbra is szépen sütött, talán nagyon is.  A feketerigók csak riasztottak, meg riasztottak állandóan szokásuk szerint. Annyira belemerültem a fotózásba, hogy észre sem vettem az őzet, ami egyre közelebb jön hozzám. Ő se nagyon figyelhetett rám, nem zavarta a jelenlétem. Pedig az út kellős közepén álltam. A tükör felcsapódásának hangjára sem riadt meg, mivel az E500-nak azért van hangja. Megállt, rámnézett, aztán besétált az erdőbe. A nappal szemben való fotózás eléggé kiégette a havat, de az élmény egyedi volt.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

A növényeken lévő jégről is lőttem egy pár fotót. Egy szép narancssárga levelet is megpillantottam:

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Na most megjöttek a cinegék az etetőre, megyek.

 -vége-

 

 

 

 

 

 

 

Levéllábú poloska

A minap találkoztam egy számomra érdekes kis hatlábúval. Akkor más dolgom volt, így megnézegettem és otthagytam. Ma a frissen mosott nadrágomon vettem észre újra mikrobiológia tanulás közben. Eldobtam gyorsan az Enterococcusokról szóló részt és elszaladtam a masináért. Azt nem tudom, hogy került be. Mindenesetre nem volt túl aktív, így könnyű volt lefotózni. "Tapogató csövével" a nadrágomat ízlelgette. Biztos fincsi lehetett, mert le se szállt róla. :)

Hogy őszinte legyek ebben az esetben fogalmam sem volt, milyen poloskával van dolgom. Megnéztem hát a határozómat, de az se tudott többet nálam. Bekapcsoltam az asztali droidot és a Google kielégítő választ adott arra, hogy ki is ez a "nadrágnyalogató" valójában.

Nyugati levéllábú poloska (Leptoglossus occidentalis) a becsületes neve. Egy Észak-Amerikából behurcolt ízeltlábú, amely nem is olyan régen, 1999-ben került be Európába. Legelőször Olaszországban fedezték fel, Magyarországon 2004-ben találták meg. Október-november környékén keresnek telelőhelyet, ezért húzódnak be a lakásokba is. Nyitvatermők kártevője, hazánkban elsősorban a feketefenyő, simafenyő és az erdeifenyő jöhet leginkább szóba a poloska esetében. Állítólag elég szapora fajta, így várható, hogy jól beilleszkedik. Na ennek már nem örülök annyira.

Íme a rovar:

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

-vége-

 

 

 

 

 

 

 

 

Darazsak

Hétvégén favágási gyakorlat után nyílt lehetőségem egy kis fotózásra. A nap szépen sütött, a kezem igaz a délelőtti 2 köbméter összehasogatása miatt nem kicsit remegett. Le is vontam rögtön a szükséges konzekvenciát. Hogyha valaki favágás után megy fotózni igyon meg valamit, hogy kiküszöbölje a hibát, vagy vegyen stabilizátoros vázat. Mivel esetemben az E500-as nem stabis váz, így borral kompenzáltam. :) Helyre is hozta a kezem, igaz az arcomat picit megcsócsálta.

Dolmányos varjak károgása hallatszott mindenhol, de inkább makrótéren néztem szét. 2 elpusztult darazsat láttam a patak vízében. Az egyik félig elsüllyedt állapotban mutatta magát, a másik a hátán pihent. Azt, hogy egymást ölték-e meg, vagy végelgyengülésben pusztultak el nem tudom. Mindenesetre alkalmasnak találtam őket egy pár kép készítéséhez. A sodrás valamelyest mozgatta őket, így egyre közelebb kerültek egymáshoz. A levelekkel igazi őszi hangulata lett az elmúlásnak:

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

-vége-

 

 

 

 

 

 

Az erdő őszi színei

Picit hűvös és borús volt a reggel, amikor elindultam az erdőbe. Néha kisütött a nap, de ezek az időszakok ritkák voltak. Előző nap feltöltöttem az aksikat és megnéztem az időjárás jelentést. Felvettem a meleg sapkámat és a honvédségi kabátot, amit nyár végén találtam az egyik szekrényben. Ez utóbbi kényelmes viseletnek bizonyult a fél napos gyaloglás során. 9 óra körül indultam el egy gyors tea után.

Az első utam a fenyveshez vezetett, útközben semmit sem láttam. Egy kicsit el is ment a kedvem az egésztől és belegondoltam, hogy jobb lett volna ha otthon maradok. Hamar túltettem magam a dolgon és negyed óra alatt oda is értem. Az erdő bejáratánál a régi szemetes látvány fogadott, ami egy lökhárítóval is bővült amióta ott jártam. Tudtam melyik lesz az a hely, ami mindenképpen bejöhet változatos színeivel. A juharral borított erdőrész felé vettem az irányt, aminek elérése nem volt túl nehéz, mivel csak gurulnom kellett. A biciklit letámasztottam egy fához, a gépet állványostól feltettem a vállamra és téma után néztem. Volt egy pár dolog ami tetszett, de általában ha görcsösen keresem a jó témát csak egy plusz kép lesz a kártyán.

Egy nagy fakopáncs folyamatosan ott repkedett a fejem fölött, szajkók és holló hangját is elég gyakran hallottam. Fucsa és egyben jó érzés is volt egyedül lenni az őszi erdőben.  Nem soká tartott az örömöm, mivel egy kisebb társaság érkezett. Gyerekek lévén eléggé nagy hanggal voltak. Még egy fél óra múlva is hallottam a hangjukat. Mellettem egy rövid  "Ott van valaki." mondattal haladtak el. :)   Hát van, gondoltam magamban.

Ittam egy keveset a magammal hozott multivitaminos löttyből és csináltam egy pár őszi fotót:

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

A színes levelek a makróknak is kellemes hatást kölcsönöztek.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Egy gyűrűs keresztespókot is sikerült elkapnom a saját kis környezetében:

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Mire az órámra ránéztem láttam, hogy már délután egy óra van. Ahhoz képest, hogy fél 10-től kint voltam elég gyorsan elment az idő. A kártyán még maradt hely bőven, így maradtam egy kicsit. Így utólag belegondolva nagyon jól tettem. A közelben lévő patak melletti bokros részen rengeteg madár volt. A hangjuk már messziről hallatszott. Eldugtam a biciklit és átbújtam a bokrok közötti kis ösvényen. A patak másik oldalán egy otthagyott kisebb napraforgótábla éktelenkedett.  Mezei verebek hada lakmározott rajtuk. Sokukat nem is láttam, csak akkor amikor mindegyik egyszerre felröppent. Hirtelen azt se tudtam, melyiket fotózzam. Erre mondják, hogy bőség zavara. :) Ők nem voltak túl barátságosak, gyorsan meg is léptek. Velük ellentétben az "éhenkórász" cinegék nem zavartatták magukat. És végre, amit az előző bejegyzésben akartam sikerült egy kékcinegét is lencsevégre kapnom. Tündéri volt, ahogy csüngött a napraforgókon.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Le se kellett gugolnom a fotózásához, a napraforgó tábla szélén állva megfelelő volt a helyzet. Persze próbáltam minél mozdulatlanabbnak tűnni.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Az egy helyben való mozdulatlanság annyira bejött, hogy 2 fácán is odasétált mellém. A nagy fűben valószínűleg nem figyeltek eléggé. Amikor megláttak hangosan és gyorsan el is húzták a csíkot. Pedig abból lehetett volna az igazán ütős kép. :)  Pár perc múlva nem jött semmi, hát beültem a napraforgótábla közepére. Alig, hogy leültem meg is jött egy szajkó és elkezdett szotyizni. Nem mentem közelebb hozzá, mert ahogy ismerem biztos gyorsabb lett volna, mint én. Ráállítottam a manuál fókuszt és csináltam egy pár képet:

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

A fény egyre kevesebb volt, a madarak is odébb telepedtek. Éppen indultam, amikor felnéztem a domb tetejére és megláttam a két tündérbogarat. Én őket néztem, ők pedig engem. Nem tűntek riadtnak, lassan sétáltak a dombtetőn. Régen futottam már össze őzekkel, de nem akartam zavarni őket. Egy távoli képpel megelégedtem: 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

-vége-

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Széncinegék

Múlt héten elkezdtem a madáretetést a hűvös időre való tekintettel. A cinegékre nem sokáig kellett várni. Reggel kitettem a napraforgót, amikor délután hazamentem már csak pár szem volt az etetőben. Ma reggel kiültem fotózni őket. Tapasztalataim alapján szükségtelen bármiféle álca alkalmazása ennél a könnyen fotózható fajnál. Felvettem a megszokott terepszínű ruhámat, egy meleg sapkát, egy kesztyűt. Egész nap fúj a szél, így jó hasznát vettem a meleg holmiknak. Felállítottam az állványt, rátettem a gépet és várakoztam. Az objektívet majdhogy nem a csőrükbe toltam, de ez nem zavarta őket. Folyamatosan jöttek-mentek. Néhány érdekes mozdulatot sikerült elkapnom. Reggel a borús idő miatt elég laposak voltak a fények, úgyhogy egy kávé erejéig abbahagytam a fotózást, majd 12 óra után ismét kiültem. F9-es rekeszt már 1/250-es záridő mellett tudtam használni, míg reggel csupán az 6.3-as adott kellő eredményt 1/80-on. Észrevehetően ég és föld volt a különbség a két napszak között. Örültem is neki rendesen.

2 kékcinege is jelen volt egy darabig, de ők hamar leléptek. Róluk nem lett használható képem. Úgyis a környéken tanyáznak,  remélem lesz még szerencsém hozzájuk. Sokkal bátortalanabbak a széncinegéknél, mivel azok akkor is beszállnak, ha szinte az etető mellett állok. Nagyon tündérek tudnak lenni.

Pár kép a mai termésből:

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

-vége-

 

 

 

 

 

 

 

Legutóbbi fotós élmények

Elég régen írkáltam már ide, úgyhogy ezt a bejegyzést részletesre kerekítem. Mostanában egyre inkább foglalkoztat, hogy egyedit fotózzak. Próbálom előtérbe helyezni a különlegesebb nézőpontot, az hogy sikerül-e vagy sem azt döntse el mindenki magában a fotók alapján. Egy picit talán már beleuntam, a makrótémák hagyományos fotózásába. Egy ízeltlábút mindenki le tud fotózni és 10 emberből 6 szinte ugyanúgy fotózza. Persze sok esetben nem hagyom ki az általános nézőpontot, mivel úgy tetszik a téma.

Utóbbi kattintgatásom alkalmával éppen az egyik növény levelei fogtak meg, illetve a rajta lévő apró csigák és farkaspókok árnyékokkal együtt. Jól festettek, úgyhogy elidőztem a harmatos fűben. Amikor már állt a víz a cipőmben akkor vettem észre, hogy egy picikét nagy a harmat. Na de inkább harmat, mint sár. 

Egy fotó a harmatos fűről:

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Farkaspókokból rendes invázió volt, szaladgáltak mindenhol és másztak minden növényre. Igaz a határozásuk még nem valósult meg teljes egészében, habár dolgozom az ügyön. A pókhatározóm nem tudott megbirkózni a feladattal, úgyhogy mivel a "google a barátom", így az ő segítségét veszem igénybe. Legvalószínűbb, hogy réti farkaspók lesz. Ha esetleg valaki tudja a pontos faját az alábbi farkaspóknak, azt megköszönném. Ja, aki meg unja a pókos bejegyzéseket, az szeresse meg. :D

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Az előbbiekben említett levél, és a rajta lévő apróságok. Egészen szép és egyedi látványt nyújtottak így együtt, a kirajzolódó levélerezettel és az árnyékokkal. A csigákat nem mondanám hatalmasnak, mivel a legnagyobb is kb fél centis volt. Szóval nem kellett hozzájuk a  nagylátószögű üveg. :)

 

 

 

A bal alsó sarokban egy csiga van, csak úgy a méretek miatt.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

biga-csigák

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Mivel az őszi kikerics is éppen mostanában nyílik, így az előző évekhez hasonlóan most is késztetést éreztem arra, hogy lefotózzak néhányat közülük. Legelőször mikor kikericset fotóztam, levonatoztam a csobádi legelőre. Csak egy évvel később jöttem rá, hogy nem messze tőlünk is nyílik és nem kevés van belőle. Úgyhogy most már nem vonatozok sehová. :) Néhány fotó, és talán ezek sem megszokott nézőpontból:

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Most ennyire futotta tőlem, megyek lassan nézni a "Csendes szörnyetegek"-et a Discovery-n. Ajánlom mindenkinek aki kíváncsi arra, hogy milyen élősködők vannak, vagy netán lehetnek benne. :)

 

-vége-

 

 

 

 

 

 

Délutáni túra

Pontosan augusztus 21-én egészen korán sikerült hazaérnem és a szokásos kávé után célbavettem a Rózsást annak reményében, hogy látok valami érdekeset. A bringával akadtak kisebb nagyobb szerelnivaló gondok, de még időben el tudtam indulni. Abaújdevecser határában az egyik bokron üldögélt egy tövisszúró gébics tojó. Na mondom kezdésnek nem is rossz. Gyorsan lekaptam a hátizsákot, elő a fényképező. De a madár már sehol nem volt. Ismerős téma gondoltam...és nem is az első ilyen eset. Kiérve messziről hallottam a tehenek kolompolását. Reménykedtem, hogy nem futok beléjük, mert az 10 perc kb, mire átvergődök rajtuk.

Ekkor láttam egy újabb fiatal gébicset. Hajkurásztam egy darabig, mire használható képet tudtam lőni róla. Elég türelmetlen volt, de a végére már én voltam türelmetlenebb és otthagytam. Egy kép sikerült úgy, ahogy szerettem volna, ami talán a legjobb lett:

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Vele elvoltam egy darabig, majd szétnéztem pókügyben is. Na ez már nem okozott csalódást. Sőt, annyi  volt belőlük, hogy nem tudtam olyan helyre nézni, ahol nem lett volna 1-2. Az egyik helyen ráakadtam egy olyan "pókfészekre", hogy a hideg még mindig kiráz. Lehasaltam, hogy az egyik keresztest lefotózzam, amikor éreztem, hogy valami mászik rajtam. Nézem, a karomon volt egy négyes kersztes, tele petével. A nadrágomon is mászott vagy 3 a nagyobb fajtából. Mikor feltérdeltem, akkor látom, hogy mindenhol pókok vannak körülöttem. Nem volt olyan növény, ahol ne húzódott volna háló. Igaz ősz van, de ettől függetlenül ilyen szaporulatot azért nem lát mindennap az ember. Na mindegy mielőtt sok lenne a szöveg, itt egy kép :D :

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Utána mentem tovább, találtam egy cipőt. Rajta egy szitakötő csücsült. Na mondom ez pont jó lesz valami klímavédelmi pályázatra is akár. De a fények miatt nem lett olyan, amire számítottam. Na sebaj. Íme a fotó:

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Ja a pályázatról jut eszembe, a Nyíregyházi Főiskola Tuzson János Botanikus Kertjének fotópályázatán 3. helyezést értem el növénykép kategóriában. Igaz átkereszteltek Tiborra, de nem gond, a fotó tutira az enyém :DD:

http://www.botkert.nyf.hu/esemeny5.html

Na visszatérve a mezőre készítettem még egy pókos minimál fotót, amelyik a kedvencem lett. Szerintem ff-ben mutat jól:

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

-vége-

 

 

 

 

 

 

Kora őszi leveli

Szeptember 12-én, vasárnap Göncruszkára mentünk. (Na ez a bejegyzés is úgy kezdődik mint egy kötelező fogalmazás 5. osztályosoknak :D) Elvittem magammal a masinát is, lesz ami lesz. Az elején téma hiányában feladtam, semmi sem volt a környéken. 11 óra körül valamennyire felszáradt a víz így újból tettem egy kört. Ekkor sikerült lefotóznom egy zöld levelibékát, amely egy kukorica levelén üldögélt. A fények elég erősek voltak, de a béka és a levél színei valamelyest kárpótoltak, így úgy gondoltam csinálok egy pár képet. Egyre többet gondolok arra, hogy milyen jó lenne venni egy polárszűrőt a becsillanások miatt. Most is jól jött volna. Na nem baj, ahogy a Prosectura nevű együttes korábban megénekelte szegény ember kézzel nőz. :)

Ennyire vicces kis jószággal régen találkoztam, mint ez a kis leveli.

Amikor nyugodt volt még így nézett ki: :)

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Amikor kicsit nyugtalanná vált, már bevágott néhány egyéb pózt is: :)

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Egy órával később még mindig ugyanott csücsült. Néztem egy darabig,ekkor jött egy nagyobb szél és a kukoricalevél kettéhasadt, a béka pedig a földre esett. Ezután fogta magát és elugrált. Eléggé megmosolyogtató volt a története.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

-vége-

 

 

 

 

 

 

 

 

2. hely

Nemrégiben a diverziti által szervezett nyári fotópályázaton 2. helyezést értem el "aratás előtt" című képemmel.

 

 

 

 

 

hivatkozás: diverziti.hu

-vége-

 

 

 

 

 

2010. augusztus 29.

A tegnapi bejegyzés megírása után végülis elgondolkodtam, hogy mégiscsak jó lenne egy pár nyár végi fotót lőni ezéven is. Addig győzködtem magam, hogy délután kimentem fotózni. Az esőfelhők jöttek-mentek, betettem hát az esőkabátot, felkötöttem a bringára az állványt, a masinát tartalmazó hátizsákot. A bringa kereke, (annak ellenére, hogy nem lyukas a belső) szokás szerint le volt engedve, de ezen nem is lepődtem meg. Fújtam bele egy kis levegőt aztán irány a devecseri szőlő.

A nap itt-ott kibújt a felhők közül és megvilágította a tájat, ha mást nem is de legalább néhány tájképet csinálok, gondoltam. Lecseréltem a telét és feltettem a vázra a nagylátószögű üveget.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

A fűszálak között is szétnéztem, a korábbi évek tapasztalatából kiindulva. Reménykedtem benne, hogy találkozok valami érdekes jószággal. Nem is kellett messzire menni. Hat és nyolclábúakhoz egyaránt volt szerencsém. Darázspók nőstények és négyes keresztespókok sz

A bejegyzés trackback címe:

https://thomasphoto.blog.hu/api/trackback/id/tr921558595

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

ZNy · http://www.kep.tar.hu/zny 2010.07.10. 17:40:35

Szépek a természetfotók. Különösen a sarlósszárnyú barnafátyolkáról készített képek tetszettek.